(Pavel a szerző, Tarren P. Attack baráti körben használatos beceneve)

És akkor jött a Pavel…

Írta: Samuné Bogyó Hajnalka   

2011. május 28. szombat, 20:57

Az ember gyerekének idősödő fejjel egyre több rég feledésbe merült emlék, iskolás történet jut az eszébe ifjúkora rózsaszín világából. Beindulnak az osztálytalálkozók, s múltban elejtett barátság-fonalak szövődnek újra. S milyen izgalmas, érdekes dolgok derülnek ki egy-egy ilyen találkozás nyomán!

A minap nekem is kijutott ebből az élményből, mert kávézás közben faggatózhattam – jelenleg Budapesten élő- Pavel  (született: Varga Attila) osztálytársam életének alakulásáról. Úgy gondoltam, eme beszélgetést a nagy nyilvánosság elé tárom, mert említett Úriember Marcaliban sokak számára ismerős, s valószínűleg még sokat fogunk hallani róla. Legutóbb második regényének bemutatója kapcsán került a köztudatba. Munkája írói álnéven Tarren P. Attack név alatt jutott a könyvbarátok kezébe. Most ismét szülővárosában járt, mert könyvbemutatói olyan népszerűek voltak, hogy a környékbeli kistelepüléseken is igény merült fel megszervezésükre.

8700: Milyen élményeid voltak, s milyen visszajelzéseket kaptál a közönségtalálkozók során?

Pavel: A találkozók nagyon jók voltak, mert a kezdeti görcsök, megilletődöttség után mindenféléről mernek kérdezni az Olvasók. Akár ciki dolgokról is, amikre én igyekszem mindig válaszolni. A legrövidebb alkalom is 1,5 órás volt, s ezzel a mostani körrel már 10 fölötti bemutatónál járunk. Mindenhova visszahívtak, sőt falunapokra is meghívást kaptam vendégségbe. Emberileg sokat adott nekem, s a könyvekből is vásároltak a beszélgetések hatására. (Köszönet érte a szervezőknek!)

Mind „Az utolsó riport”-ról, mind pedig a második „Szétszakítva” című regényről kaptam visszajelzéseket. Akik mindkettőt olvasták, szinte mindannyian azt mondták, hogy a második könyv stílusában nagyon PAVEL-es, mégis más, mint az első. Izgalmasabb, kidolgozottabb. Sokat köszönhetek Szántai Zsolt szerkesztőnek, aki megértette, mit, miért és hogyan akarok. Volt úgy, hogy 1-1 szón is órákat vitatkoztunk, de a közös munkának meg lett az eredménye. A regények előtt foglalkoztam versek, színdarab írásával is, azért választottam ezt a műfajt, mert én akarom vezetni az Olvasót. Azt szeretném, ha arra szárnyalna, amely területre rávilágítani szeretnék.

8700: Mi a helyzet a Szétszakítva című könyvvel?

Pavel: Témája megosztó, ezért féltem egy kicsit. Túl sok ellentétes pólus, hirtelen átmenet, és erős karakterek jellemzik. Valósan elképzelhető, bármikor találkozhatunk ilyen jellegű dolgokkal. Erkölcsi kérdést feszeget: a bosszú jogosságát, az önbíráskodást, mint ennek eszközét. Főszereplői hús-vér emberek, akik az élet napos és árnyékos oldalát is megismerhették.

8700: Miért választottad ezeket eszközödül?

Pavel: Azt gondolom, arra a közegre, amelyben a regény játszódik ez jellemző. Egy katona nem beszél Shakespeare stílusában! Azon gondolkodtam, hogy a direkt dolgokat inkább körülírjam-e. Megváltozott volna a mondanivaló, így a céljaimnak inkább megfelelőt választottam, valóban nyers, néhol vulgáris szavakkal.

8700: Tudom, hogy most is dolgozol több anyagon. Milyen történetek foglalkoztatnak jelenleg?

Pavel: A harmadik regénnyel a befejezéséhez közeledek. „Angyalként születni…..” a címe. Párhuzamosan mutatom be egy fiatal lány életét a naplója, s a vele történt események megjelenítésével. Mivel egyszerre több dolgon is dolgozom, már van egy másik sztorim is. Ennek egyik főszereplője vak ember.  Hogy minél jobban sikerüljön az ő helyzetébe beleélnem magam, elmentem a Népligetbe a „Láthatatlan kiállítás” programjára. Félelmetes és felkavaró élmény volt. Egy elképzelhetetlenül sötét teremben építettek fel lakásbelsőt, falusi udvart, hidat, építkezést. A látó emberek ebben a helyzetben átélhetik, hogyan boldogulnak vakok és gyengénlátók a mindennapjaikban.  Értek meglepetések jócskán: egy talicskába kishíján beleestem; egy rosszul leparkolt bicikli kormánya pedig felettébb érzékeny helyen talált el.

8700: Világéletedben igen változatos foglalatosságok, és széles érdeklődés jellemzett. Most hogy állsz ezzel?

Pavel: Ez cseppet sem változott. Van egy jó kis ötletem. Az „Étkezés kultúrája” címet adtam neki. Beszéltem olyan személyekkel, akiknek éttermük van, s együttműködésre szólítottam őket. A lényege az lenne, hogy minden ilyen vendéglátóhelyre (étterembe, pizzériába…) nagyon kedvezményes áron juttatnánk le a regényeimből, illetve egy kedves ismerősöm verseskötetéből. Abban az esetben, ha egy bizonyos értéket elér a vendég fogyasztása, akkor ajándékba kapna egy-egy példányt ezekből a kiadványokból. A másik dolog, ami szintén foglalkoztat: ismerőseimmel közösen szeretnénk kiadni egy antológiát, amely a '60-as '70-es '80-as évek dalszövegíróit mutatná be szövegeikkel, fotóikkal, s a velük készült riportokkal megtűzdelve.

8700: Az előbb említett költőnő nem az egyedüli, akit a pártfogásodba vettél. Miért vállalod ezt fel?

Pavel: Azt gondolom, ha a környezetemben van egy tehetséges ember, akinek segíteni tudok, akkor miért ne tenném? Ne kelljen neki végigmenni azokon a problémákon, amikkel én már találkoztam. Nekem ez kikapcsolódás. A kitelepülési bemutatókon nem elsősorban a dolog gazdasági jelentősége nagy számomra, hanem inkább az, hogy tisztelettel, empátiával találkozom. Nagyon élvezem, hogy sok-sok új ismeretséget köthetek, s emberileg igazán sokat kapok. Egy ilyen bemutatón ismerkedhettem meg egy tehetséges költővel, aki énekesként sem akármilyen. Talán neki is segíteni tudok.

8700: Várható, hogy a készülőben lévő új regényed is bemutatásra kerül Marcaliban?

Pavel: Igen, mindenképpen azt szeretném, hogy a szülővárosom, és az itteni barátaim legyenek az elsők a könyvbemutatók során, de szívesen elmegyek mindenhova, ahol jó szívvel látnak.

8700: Akkor jövőre veled ugyanitt, egy jó kávé mellett elbeszélgethetnénk az alkotómunka örömeiről!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.