Sokan talán meglepődnek, hogy miért is írok én egy ismeretlen író regényéhez ajánlást. A szerző első könyvével, Az utolsó riporttal kezdődött. Egy forgatási napon, két jelenet közötti átállásban kezdtem el olvasni és azon kaptam magam, hogy minden szünetben olvasom és már a századik oldalon tartok. Miután befejeztem azt gondoltam, ráleltem az utóbbi évtizedek egyik legjobban magával ragadó történetére. Azonnal láttam magam a főszereplőt eljátszani a filmvásznon és az a ritkaság is megesett velem, hogy elolvastam másodszor is. A kedvenc könyvemmé lépett elő. Egészen addig, míg el nem olvastam a Szétszakítva című regényt! Kész szerencse, hogy senki nem kényszerít választásra

Ez a regény nem követi a megszokott sablonokat. Főszereplői - merthogy hárman vannak - se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak hús-vér emberek. Írhatnám, hogy bármelyikünk is lehetne, de ez így nem lenne igaz. Mi bizony ők vagyunk!

A Szétszakítva egy olyan könyv, ha az ember kézbe veszi, nem tud szabadulni tőle. Kijózanító pofonként hat a képszerű írásmód, a sodró lendületű történet és az egyszerűnek ható, de mégis mély emberi érzelem. Pedig néha fájdalmasan őszinte, és sok esetben sokkolóan nyers.

Szóval nem véletlenül én írom ezt az ajánlót. Nem felkértek rá, ragaszkodtam hozzá. Mert ezt a regényt el kell olvasnia mindenkinek, aki már az életében legalább egy könyvet fogott a kezében.

Gesztesi Károly

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.