(Pavel a szerző, Tarren P. Attack baráti körben használatos beceneve)

És akkor jött a Pavel…

Írta: Samuné Bogyó Hajnalka   

2011. május 28. szombat, 20:57

Az ember gyerekének idősödő fejjel egyre több rég feledésbe merült emlék, iskolás történet jut az eszébe ifjúkora rózsaszín világából. Beindulnak az osztálytalálkozók, s múltban elejtett barátság-fonalak szövődnek újra. S milyen izgalmas, érdekes dolgok derülnek ki egy-egy ilyen találkozás nyomán!

A minap nekem is kijutott ebből az élményből, mert kávézás közben faggatózhattam – jelenleg Budapesten élő- Pavel  (született: Varga Attila) osztálytársam életének alakulásáról. Úgy gondoltam, eme beszélgetést a nagy nyilvánosság elé tárom, mert említett Úriember Marcaliban sokak számára ismerős, s valószínűleg még sokat fogunk hallani róla. Legutóbb második regényének bemutatója kapcsán került a köztudatba. Munkája írói álnéven Tarren P. Attack név alatt jutott a könyvbarátok kezébe. Most ismét szülővárosában járt, mert könyvbemutatói olyan népszerűek voltak, hogy a környékbeli kistelepüléseken is igény merült fel megszervezésükre.

8700: Milyen élményeid voltak, s milyen visszajelzéseket kaptál a közönségtalálkozók során?

Pavel: A találkozók nagyon jók voltak, mert a kezdeti görcsök, megilletődöttség után mindenféléről mernek kérdezni az Olvasók. Akár ciki dolgokról is, amikre én igyekszem mindig válaszolni. A legrövidebb alkalom is 1,5 órás volt, s ezzel a mostani körrel már 10 fölötti bemutatónál járunk. Mindenhova visszahívtak, sőt falunapokra is meghívást kaptam vendégségbe. Emberileg sokat adott nekem, s a könyvekből is vásároltak a beszélgetések hatására. (Köszönet érte a szervezőknek!)

Mind „Az utolsó riport”-ról, mind pedig a második „Szétszakítva” című regényről kaptam visszajelzéseket. Akik mindkettőt olvasták, szinte mindannyian azt mondták, hogy a második könyv stílusában nagyon PAVEL-es, mégis más, mint az első. Izgalmasabb, kidolgozottabb. Sokat köszönhetek Szántai Zsolt szerkesztőnek, aki megértette, mit, miért és hogyan akarok. Volt úgy, hogy 1-1 szón is órákat vitatkoztunk, de a közös munkának meg lett az eredménye. A regények előtt foglalkoztam versek, színdarab írásával is, azért választottam ezt a műfajt, mert én akarom vezetni az Olvasót. Azt szeretném, ha arra szárnyalna, amely területre rávilágítani szeretnék.

8700: Mi a helyzet a Szétszakítva című könyvvel?

Pavel: Témája megosztó, ezért féltem egy kicsit. Túl sok ellentétes pólus, hirtelen átmenet, és erős karakterek jellemzik. Valósan elképzelhető, bármikor találkozhatunk ilyen jellegű dolgokkal. Erkölcsi kérdést feszeget: a bosszú jogosságát, az önbíráskodást, mint ennek eszközét. Főszereplői hús-vér emberek, akik az élet napos és árnyékos oldalát is megismerhették.

8700: Miért választottad ezeket eszközödül?

Pavel: Azt gondolom, arra a közegre, amelyben a regény játszódik ez jellemző. Egy katona nem beszél Shakespeare stílusában! Azon gondolkodtam, hogy a direkt dolgokat inkább körülírjam-e. Megváltozott volna a mondanivaló, így a céljaimnak inkább megfelelőt választottam, valóban nyers, néhol vulgáris szavakkal.

8700: Tudom, hogy most is dolgozol több anyagon. Milyen történetek foglalkoztatnak jelenleg?

Pavel: A harmadik regénnyel a befejezéséhez közeledek. „Angyalként születni…..” a címe. Párhuzamosan mutatom be egy fiatal lány életét a naplója, s a vele történt események megjelenítésével. Mivel egyszerre több dolgon is dolgozom, már van egy másik sztorim is. Ennek egyik főszereplője vak ember.  Hogy minél jobban sikerüljön az ő helyzetébe beleélnem magam, elmentem a Népligetbe a „Láthatatlan kiállítás” programjára. Félelmetes és felkavaró élmény volt. Egy elképzelhetetlenül sötét teremben építettek fel lakásbelsőt, falusi udvart, hidat, építkezést. A látó emberek ebben a helyzetben átélhetik, hogyan boldogulnak vakok és gyengénlátók a mindennapjaikban.  Értek meglepetések jócskán: egy talicskába kishíján beleestem; egy rosszul leparkolt bicikli kormánya pedig felettébb érzékeny helyen talált el.

8700: Világéletedben igen változatos foglalatosságok, és széles érdeklődés jellemzett. Most hogy állsz ezzel?

Pavel: Ez cseppet sem változott. Van egy jó kis ötletem. Az „Étkezés kultúrája” címet adtam neki. Beszéltem olyan személyekkel, akiknek éttermük van, s együttműködésre szólítottam őket. A lényege az lenne, hogy minden ilyen vendéglátóhelyre (étterembe, pizzériába…) nagyon kedvezményes áron juttatnánk le a regényeimből, illetve egy kedves ismerősöm verseskötetéből. Abban az esetben, ha egy bizonyos értéket elér a vendég fogyasztása, akkor ajándékba kapna egy-egy példányt ezekből a kiadványokból. A másik dolog, ami szintén foglalkoztat: ismerőseimmel közösen szeretnénk kiadni egy antológiát, amely a '60-as '70-es '80-as évek dalszövegíróit mutatná be szövegeikkel, fotóikkal, s a velük készült riportokkal megtűzdelve.

8700: Az előbb említett költőnő nem az egyedüli, akit a pártfogásodba vettél. Miért vállalod ezt fel?

Pavel: Azt gondolom, ha a környezetemben van egy tehetséges ember, akinek segíteni tudok, akkor miért ne tenném? Ne kelljen neki végigmenni azokon a problémákon, amikkel én már találkoztam. Nekem ez kikapcsolódás. A kitelepülési bemutatókon nem elsősorban a dolog gazdasági jelentősége nagy számomra, hanem inkább az, hogy tisztelettel, empátiával találkozom. Nagyon élvezem, hogy sok-sok új ismeretséget köthetek, s emberileg igazán sokat kapok. Egy ilyen bemutatón ismerkedhettem meg egy tehetséges költővel, aki énekesként sem akármilyen. Talán neki is segíteni tudok.

8700: Várható, hogy a készülőben lévő új regényed is bemutatásra kerül Marcaliban?

Pavel: Igen, mindenképpen azt szeretném, hogy a szülővárosom, és az itteni barátaim legyenek az elsők a könyvbemutatók során, de szívesen elmegyek mindenhova, ahol jó szívvel látnak.

8700: Akkor jövőre veled ugyanitt, egy jó kávé mellett elbeszélgethetnénk az alkotómunka örömeiről!

"Szétszakítva" a könyvtárban...

2011.04.09

Családias hangulatú író-olvasó találkozón vehetett ma részt, aki ellátogatott a Városi Könyvtárba. A marcali születésű Varga Attila, írói álnevén Tarren P. Attack itt mutatta be először legújabb, Szétszakítva című könyvét. Barátai kísérték el az írót, akik felolvastak a regényből. Sztankay Orsolya, Nagyváradi Erzsébet színművésznők, valamint Samuné Bogyó Hajnalka segítségével kaptak ízelítőt a jelenlévők a műből. Gesztesi Károly színművész sajnos egészségi okok miatt nem tudott itt lenni az előadáson. A találkozót könyvvásár és dedikálás zárta. Képek és információ: Városi Könyvtár

Szétszakítva a marcali könyvtárban

2011.04.09. 15:13

Író-olvasó találkozó volt a marcali Berzsenyi Dániel könyvtárban. A helyi születésű Varga Attila, írói álnevén Tarren P. Attack itt mutatta be először legújabb, Szétszakítva című könyvét. Az írót barátai kísérték el, akik felolvastak a regényből. A jelenlévők Sztankay Orsolya, Nagyváradi Erzsébet színművész, valamint Samuné Bogyó Hajnalka segítségével kaptak ízelítőt a műből. A találkozót könyvvásár és dedikálás zárta.

Az alábbi fényképek a közelmúltban megjelent Szétszakítva című könyv eredeti kéziratairól készültek. Kattintásra teljes méretben megtekinthetők.

Egy érdekes és sok kérdést felvető cikkecskére bukkantam nem oly rég egy vidéki napilapban. Első alkalommal elsiklottam felette, de valami nem hagyott nyugodni és visszalapoztam. Néztem a képet, elolvastam alatta azt az öt sort és nem értettem, hogy mi annyira különleges egy kisvárosi író-olvasó találkozóban, hogy a megyei napilapnak fényképpel keljen beszámolnia róla.És egyszer csak leesett a tantusz! Mit keresnek Marcaliban ismert és elismert színésznők egy szimpla, uram bocsá, belterjes könyvtári rendezvényen. Ez volt az a pont, amikor kezdett érdekelni a dolog. Megkerestem a szerzőt, ugyan már válaszoljon néhány kérdésemre, mer hátha a válaszok nem csak engem érdekelnek.


FB: Tarren P. Attack álnéven írsz, de gondolom nem ezen a néven anyakönyveztek?

TPA: Természetesen nem, de ez se nem álnév, se nem művész név tulajdonképpen.

FB: Akkor mi?

TPA: Én. Tudom, kicsit bizarr, de tényleg így van. A személyimben a Varga Attila név szerepel, de a hivatalokon kívül kevesen ismernek ezen a néven. valamiért úgy alakult az életem, hogy mindig rám akadt, vagy esett egy név. Marcaliba Pavel voltam - ezt szimbolizálja a P. betű - de voltam már különböző helyeken és élethelyzetekben Copfos, Füstös, Csocsó is.

FB: Ez nem skizofrén egy kicsit?

TPA: Néha nagyon is, de már egyáltalán nem zavar.

FB: Volt, hogy igen?

TPA: Ó, régebben sokszor, de rájöttem, hogy néha egy kicsit félre értettem a megnyilvánulásokat.

FB: Identitás zavar?

TPA: Valami olyasmi. A Varga Attilát szinte senki sem ismerte, de például a Pavelt baromi sokan. Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy számomra ez bántó és ettől én kevesebb vagyok. Közben persze pont az ellenkezője történt. Akik szeretnek így szeretnek, akik meg utálnak, utálnának minden néven. A mai napig őrzök egy SMS-t, amiben egy kedves barátom kifejti, hogy igaz nem tudja pontosan, hogy mikor van Pavel nap, de a biztonság kedvéért boldog Attila napot kíván.

FB: Rendben. Téged és a neveidet kiveséztük, de hogy a csudába kerül a Marcali Könyvtárba Sztankay Orsolya és a Nagyváradi Erzsébet? Ennyire gazdag lenne ez a kisvárosi könyvtár?

TPA: Kizártnak tartom, hogy bármelyik könyvtár gazdag lenne.

FB: Akkor erről mondj valamit, mert ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet.

TPA: Ők a barátaim, és remélem nem sértődnek meg ezen a kijelentésemen. Viszont érdekes a harmadik személy kérdése, mert Samuné Bogyó Hajnalka- nekem csak Bogyesz- volt a beugró Gesztesi Károly helyett. Sajnos, ő egy ideg becsípődés miatt nem tudott
eljönni. Még egyszer hála és köszönet a Bogyesznek, hogy elvállalta a hálátlan beugró szerepét.

FB: Visszatérve és előbbi kérdésre. Mennyire drága mulatság ma egy író-olvasó találkozó megszervezése? Azért kérdezem, mert kutakodtam egy keveset és bizony elég sokan vannak, akik százezer alatt szóba sem állnak senkivel.

TPA: Tudom, hogy így van, de ha megfeszülsz, akkor sem tudok pontos összegeket mondani, pedig gondolom erre vagy kíváncsi.

FB: Beláthatod, azért ez nem csak engem érdekel.

TPA: Előbb is mondtam, ők a barátaim, ezért a számla író ceruzájuk nagyon vékonyan fogott. A Marcali Könyvtárnak, mint kistérségi központnak szerintem nem került többe az egész egy hét negyvenötezer forintnál. Ennek az összegnek a jelentős hányada - úgy saccolom legalább a kétharmada - költségtérítés volt és a maradékon osztoztak a résztvevők, ami annyit jelent, hogy mindenki halálra kereste magát.

FB: Ezt nem mondod komolyan?

TPA: Gondolom, legalább egy nullát odabiggyesztettél a végére gondolatban.

FB: Ha annyit azért nem is, de azért erre sem gondoltam volna soha az életben.

TPA: Ne keverjük össze a dolgokat. Kizártnak tartom, hogy ennyire elfoglalt emberek néhány ezer forintért - és többről tényleg nincs szó - odaadják az egész pénteki napjukat. Ismervén mind a kettőjüket, és főleg az elfoglaltságaikat ez alap vetően kizárt. Ők azért jöttek, mert nekem ez fontos volt.

FB: Akkor miért nem Budapest, vagy esetleg valamelyik nagyváros? Miért éppen Marcali?

TPA: Mert ott születtem.

FB: Csak ennyi?

TPA: Mit vártál? nekem ennyi bőven elég!

FB: És mi ez az egy hét? Nem csak egy napról szólt az egész?

TPA: Ugyan, dehogy! Az igaz, hogy a Sztankay Orsi és a Nagyváradi Böbe csak pénteken volt lent, de én még maradtam egy hetet a környéken.

FB: Mint vendég?

TPA: Nem éppen! Jártam a mégkisebb települések apró könyvtárait.

FB: Gondolom, anyagilag ez még a Marcali díjazásodat is felül múlta!

TPA: Majd nem összejött egy rózsadombi villára való! Csak annyira kár, hogy ott van abban a mondatban a majd és a nem is.

FB: Akkor miért?

TPA: Mert rengeteget kapok emberileg.

FB: Jó duma, de ez olyan mint a pénz kérdése. Addig foglak nyaggatni, míg nem mondasz valami konkrétumot.

TPA: Rendben, akkor most legyenek számok, nevek, adatok is az érzések mellett. A Marcali Könyvtár Igazgatójának, Monostori Szilveszternek sokat köszönhetek. Ő komolyan vette a saját helyzetét, pozícióját, mint kistérségi vezető. Megszervezte, hogy minden olyan településre, faluba eljussak, ahol örömmel fogadnak. Öt nap alatt végig jártam a környék könyvtárait, és ismételten rá kellett jönnöm, hogy nem minden csak pénz kérdése.

FB: De hol vannak a számok, nevek, adatok?

TPA: OK. Nevesítsünk. Nekem arra van szükségen, hogy kifizessék a vonat vagy busz jegyemet és ha nincs mivel hazajönnöm, legyen hol aludnom egyet. Ez Marcalira levetítve 6160,- forint volt és öt helyen tartottam író-olvasó találkozókat. Marcalin kívül voltam Kéthelyen, Mesztegnyőn, Tapsonyban, Szőcsényben. Ha a pénzt leosztod településenként, kb. két doboz cigi árából kijön. Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy az igazgató úr nem mindig ért rá és két tüneményes könyvtáros - Dombóvári Kinga és Papp Orsolya - járta velem a településeket.

FB: Ebben mi a siker?

TPA: Viccelsz? Kéthelyen volt egy olyan idősebb ember, aki már olvasta a könyvet. Úgy érkezett az író-olvasó találkozóra, hogy egy A/4-es papírra kijegyzetelte a kérdéseit és alig győztem megválaszolni őket. Mesztegnyőn teával és zsíros kenyérrel vártak a faluházban. A jegyző asszony is jelen volt és amíg el nem kellett mennie, ki sem fogyott a kérdésekből. Arról nem beszélve, hogy a település jegyzője fontosnak tartotta, hogy jelen legyen. Tapsonyban a kisiskolások szavaltak verseket, amit azért tanultak meg mert én odamentem. Szőcsényben komikussá fajult a helyzet, mert a középiskola igazgatója elfelejtette továbbadni az információt, és mikor odaértünk, rajtunk kívül senki sem tudta, hogy a könyvtárban író-olvasó találkozó lesz. Kétszer-háromszor bemondták a hangosba és mire elkezdődött volna, már költözhettünk is a könyvtárból, mert annyi érdeklődő nem fért el azon a kis helyen. Számomra ezek igen is sikerek!

FB: Szóval, azt akarod mondani, hogy ha valaki kifizeti neked a buszjegyed, és bedug a kamrába egy szivacsra, akkor te lemész?

TPA: Ha zuhanyozhatok is, akkor igen.

FB: Hogy mondjam? Nem félsz attól,hogy sokan esetleg utálni fognak mert levered az árakat? Mert lássuk be, nem ez az elfogadott gyakorlat.

TPA: Nem hiszem, hogy konkurálnom kellene másokkal és kizárt dolognak tartom, hogy ugyan az lenne a mozgatórugónk. Én ezt így tartom jónak és helyesnek, a többi azért annyira nem érdekel.

FB: A könyvről viszont még nem beszéltünk. Már a borító sem szokványos, az meg elég ritkaság, hogy a Gesztesi Károly elvállalja egy ajánló megírását.

TPA: Vass Gábor barátom tervezte a borítót, ami nem kis meló volt a részéről. Egy önálló alkotásnak tekintem, és nagyon szeretném, ha minden könyvemnél ez így is maradna. Gesztesi Károly pedig nem elvállalta az ajánló megírását, mielőtt bárki félreértené a helyzetet. Ő kérte, hogy megírhassa a Szétszakítva ajánlását mert az első regényem, Az utolsó riport, az egyik kedvenc könyvévé lépett elő.

FB: Ilyen van? Nincs ebben valami sundám-bundám?

TPA: Arra gondolsz, hogy jól lefizettem őket?

FB: Megfordult a fejemben.

TPA: Szerinted, ha ennyi lóvém lenne, 38 négyzetméterben laknék negyedmagammal?

FB: Bocs, ezt nem tudtam. De magáról a könyvről nem beszéltünk.

TPA: Nem is kérdeztél. Olvastad?

FB: Nem.

TPA: Akkor legalább a hátoldalon fuss végig és ha megvan, keress meg
még egyszer!

A Marcali Könyvtárban, április 8-án készült fényképek és videó.

Sokan talán meglepődnek, hogy miért is írok én egy ismeretlen író regényéhez ajánlást. A szerző első könyvével, Az utolsó riporttal kezdődött. Egy forgatási napon, két jelenet közötti átállásban kezdtem el olvasni és azon kaptam magam, hogy minden szünetben olvasom és már a századik oldalon tartok. Miután befejeztem azt gondoltam, ráleltem az utóbbi évtizedek egyik legjobban magával ragadó történetére. Azonnal láttam magam a főszereplőt eljátszani a filmvásznon és az a ritkaság is megesett velem, hogy elolvastam másodszor is. A kedvenc könyvemmé lépett elő. Egészen addig, míg el nem olvastam a Szétszakítva című regényt! Kész szerencse, hogy senki nem kényszerít választásra

Ez a regény nem követi a megszokott sablonokat. Főszereplői - merthogy hárman vannak - se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak hús-vér emberek. Írhatnám, hogy bármelyikünk is lehetne, de ez így nem lenne igaz. Mi bizony ők vagyunk!

A Szétszakítva egy olyan könyv, ha az ember kézbe veszi, nem tud szabadulni tőle. Kijózanító pofonként hat a képszerű írásmód, a sodró lendületű történet és az egyszerűnek ható, de mégis mély emberi érzelem. Pedig néha fájdalmasan őszinte, és sok esetben sokkolóan nyers.

Szóval nem véletlenül én írom ezt az ajánlót. Nem felkértek rá, ragaszkodtam hozzá. Mert ezt a regényt el kell olvasnia mindenkinek, aki már az életében legalább egy könyvet fogott a kezében.

Gesztesi Károly

Április 8-án 16 órakor Marcaliban, a Városi Könyvtárban iró-olvasó találkozóra kerül sor, ahol lehetőség nyílik az új regény megvásárlására, valamint a szerző általi dedikáltatásra.

Megjelent Tarren P. Attack új, Szétszakítva című regénye.

A könyv megvásárolható a Trajan Könyvesműhely üzleteiben, illetve megrendelhető interneten keresztül.

További információ: Trajan Könyvesműhely