Egy érdekes és sok kérdést felvető cikkecskére bukkantam nem oly rég egy vidéki napilapban. Első alkalommal elsiklottam felette, de valami nem hagyott nyugodni és visszalapoztam. Néztem a képet, elolvastam alatta azt az öt sort és nem értettem, hogy mi annyira különleges egy kisvárosi író-olvasó találkozóban, hogy a megyei napilapnak fényképpel keljen beszámolnia róla.És egyszer csak leesett a tantusz! Mit keresnek Marcaliban ismert és elismert színésznők egy szimpla, uram bocsá, belterjes könyvtári rendezvényen. Ez volt az a pont, amikor kezdett érdekelni a dolog. Megkerestem a szerzőt, ugyan már válaszoljon néhány kérdésemre, mer hátha a válaszok nem csak engem érdekelnek.


FB: Tarren P. Attack álnéven írsz, de gondolom nem ezen a néven anyakönyveztek?

TPA: Természetesen nem, de ez se nem álnév, se nem művész név tulajdonképpen.

FB: Akkor mi?

TPA: Én. Tudom, kicsit bizarr, de tényleg így van. A személyimben a Varga Attila név szerepel, de a hivatalokon kívül kevesen ismernek ezen a néven. valamiért úgy alakult az életem, hogy mindig rám akadt, vagy esett egy név. Marcaliba Pavel voltam - ezt szimbolizálja a P. betű - de voltam már különböző helyeken és élethelyzetekben Copfos, Füstös, Csocsó is.

FB: Ez nem skizofrén egy kicsit?

TPA: Néha nagyon is, de már egyáltalán nem zavar.

FB: Volt, hogy igen?

TPA: Ó, régebben sokszor, de rájöttem, hogy néha egy kicsit félre értettem a megnyilvánulásokat.

FB: Identitás zavar?

TPA: Valami olyasmi. A Varga Attilát szinte senki sem ismerte, de például a Pavelt baromi sokan. Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy számomra ez bántó és ettől én kevesebb vagyok. Közben persze pont az ellenkezője történt. Akik szeretnek így szeretnek, akik meg utálnak, utálnának minden néven. A mai napig őrzök egy SMS-t, amiben egy kedves barátom kifejti, hogy igaz nem tudja pontosan, hogy mikor van Pavel nap, de a biztonság kedvéért boldog Attila napot kíván.

FB: Rendben. Téged és a neveidet kiveséztük, de hogy a csudába kerül a Marcali Könyvtárba Sztankay Orsolya és a Nagyváradi Erzsébet? Ennyire gazdag lenne ez a kisvárosi könyvtár?

TPA: Kizártnak tartom, hogy bármelyik könyvtár gazdag lenne.

FB: Akkor erről mondj valamit, mert ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet.

TPA: Ők a barátaim, és remélem nem sértődnek meg ezen a kijelentésemen. Viszont érdekes a harmadik személy kérdése, mert Samuné Bogyó Hajnalka- nekem csak Bogyesz- volt a beugró Gesztesi Károly helyett. Sajnos, ő egy ideg becsípődés miatt nem tudott
eljönni. Még egyszer hála és köszönet a Bogyesznek, hogy elvállalta a hálátlan beugró szerepét.

FB: Visszatérve és előbbi kérdésre. Mennyire drága mulatság ma egy író-olvasó találkozó megszervezése? Azért kérdezem, mert kutakodtam egy keveset és bizony elég sokan vannak, akik százezer alatt szóba sem állnak senkivel.

TPA: Tudom, hogy így van, de ha megfeszülsz, akkor sem tudok pontos összegeket mondani, pedig gondolom erre vagy kíváncsi.

FB: Beláthatod, azért ez nem csak engem érdekel.

TPA: Előbb is mondtam, ők a barátaim, ezért a számla író ceruzájuk nagyon vékonyan fogott. A Marcali Könyvtárnak, mint kistérségi központnak szerintem nem került többe az egész egy hét negyvenötezer forintnál. Ennek az összegnek a jelentős hányada - úgy saccolom legalább a kétharmada - költségtérítés volt és a maradékon osztoztak a résztvevők, ami annyit jelent, hogy mindenki halálra kereste magát.

FB: Ezt nem mondod komolyan?

TPA: Gondolom, legalább egy nullát odabiggyesztettél a végére gondolatban.

FB: Ha annyit azért nem is, de azért erre sem gondoltam volna soha az életben.

TPA: Ne keverjük össze a dolgokat. Kizártnak tartom, hogy ennyire elfoglalt emberek néhány ezer forintért - és többről tényleg nincs szó - odaadják az egész pénteki napjukat. Ismervén mind a kettőjüket, és főleg az elfoglaltságaikat ez alap vetően kizárt. Ők azért jöttek, mert nekem ez fontos volt.

FB: Akkor miért nem Budapest, vagy esetleg valamelyik nagyváros? Miért éppen Marcali?

TPA: Mert ott születtem.

FB: Csak ennyi?

TPA: Mit vártál? nekem ennyi bőven elég!

FB: És mi ez az egy hét? Nem csak egy napról szólt az egész?

TPA: Ugyan, dehogy! Az igaz, hogy a Sztankay Orsi és a Nagyváradi Böbe csak pénteken volt lent, de én még maradtam egy hetet a környéken.

FB: Mint vendég?

TPA: Nem éppen! Jártam a mégkisebb települések apró könyvtárait.

FB: Gondolom, anyagilag ez még a Marcali díjazásodat is felül múlta!

TPA: Majd nem összejött egy rózsadombi villára való! Csak annyira kár, hogy ott van abban a mondatban a majd és a nem is.

FB: Akkor miért?

TPA: Mert rengeteget kapok emberileg.

FB: Jó duma, de ez olyan mint a pénz kérdése. Addig foglak nyaggatni, míg nem mondasz valami konkrétumot.

TPA: Rendben, akkor most legyenek számok, nevek, adatok is az érzések mellett. A Marcali Könyvtár Igazgatójának, Monostori Szilveszternek sokat köszönhetek. Ő komolyan vette a saját helyzetét, pozícióját, mint kistérségi vezető. Megszervezte, hogy minden olyan településre, faluba eljussak, ahol örömmel fogadnak. Öt nap alatt végig jártam a környék könyvtárait, és ismételten rá kellett jönnöm, hogy nem minden csak pénz kérdése.

FB: De hol vannak a számok, nevek, adatok?

TPA: OK. Nevesítsünk. Nekem arra van szükségen, hogy kifizessék a vonat vagy busz jegyemet és ha nincs mivel hazajönnöm, legyen hol aludnom egyet. Ez Marcalira levetítve 6160,- forint volt és öt helyen tartottam író-olvasó találkozókat. Marcalin kívül voltam Kéthelyen, Mesztegnyőn, Tapsonyban, Szőcsényben. Ha a pénzt leosztod településenként, kb. két doboz cigi árából kijön. Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy az igazgató úr nem mindig ért rá és két tüneményes könyvtáros - Dombóvári Kinga és Papp Orsolya - járta velem a településeket.

FB: Ebben mi a siker?

TPA: Viccelsz? Kéthelyen volt egy olyan idősebb ember, aki már olvasta a könyvet. Úgy érkezett az író-olvasó találkozóra, hogy egy A/4-es papírra kijegyzetelte a kérdéseit és alig győztem megválaszolni őket. Mesztegnyőn teával és zsíros kenyérrel vártak a faluházban. A jegyző asszony is jelen volt és amíg el nem kellett mennie, ki sem fogyott a kérdésekből. Arról nem beszélve, hogy a település jegyzője fontosnak tartotta, hogy jelen legyen. Tapsonyban a kisiskolások szavaltak verseket, amit azért tanultak meg mert én odamentem. Szőcsényben komikussá fajult a helyzet, mert a középiskola igazgatója elfelejtette továbbadni az információt, és mikor odaértünk, rajtunk kívül senki sem tudta, hogy a könyvtárban író-olvasó találkozó lesz. Kétszer-háromszor bemondták a hangosba és mire elkezdődött volna, már költözhettünk is a könyvtárból, mert annyi érdeklődő nem fért el azon a kis helyen. Számomra ezek igen is sikerek!

FB: Szóval, azt akarod mondani, hogy ha valaki kifizeti neked a buszjegyed, és bedug a kamrába egy szivacsra, akkor te lemész?

TPA: Ha zuhanyozhatok is, akkor igen.

FB: Hogy mondjam? Nem félsz attól,hogy sokan esetleg utálni fognak mert levered az árakat? Mert lássuk be, nem ez az elfogadott gyakorlat.

TPA: Nem hiszem, hogy konkurálnom kellene másokkal és kizárt dolognak tartom, hogy ugyan az lenne a mozgatórugónk. Én ezt így tartom jónak és helyesnek, a többi azért annyira nem érdekel.

FB: A könyvről viszont még nem beszéltünk. Már a borító sem szokványos, az meg elég ritkaság, hogy a Gesztesi Károly elvállalja egy ajánló megírását.

TPA: Vass Gábor barátom tervezte a borítót, ami nem kis meló volt a részéről. Egy önálló alkotásnak tekintem, és nagyon szeretném, ha minden könyvemnél ez így is maradna. Gesztesi Károly pedig nem elvállalta az ajánló megírását, mielőtt bárki félreértené a helyzetet. Ő kérte, hogy megírhassa a Szétszakítva ajánlását mert az első regényem, Az utolsó riport, az egyik kedvenc könyvévé lépett elő.

FB: Ilyen van? Nincs ebben valami sundám-bundám?

TPA: Arra gondolsz, hogy jól lefizettem őket?

FB: Megfordult a fejemben.

TPA: Szerinted, ha ennyi lóvém lenne, 38 négyzetméterben laknék negyedmagammal?

FB: Bocs, ezt nem tudtam. De magáról a könyvről nem beszéltünk.

TPA: Nem is kérdeztél. Olvastad?

FB: Nem.

TPA: Akkor legalább a hátoldalon fuss végig és ha megvan, keress meg
még egyszer!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.